Igazság szerint adhattam volna más címet is e résznek, de sokan érzik úgy egy-egy súlyosabb nézeteltérés után, hogy valahogy így fest a dolog.
Természetes az érzés, de néhány nap alatt elhalványul, hacsak nem folytatódik másnap, harmadnap a műsor.
Sokan ismerik azt a mondást, hogy a hetedik év veszélyes a házasságokban. Ez többé-kevésbé helytálló megfigyelés, de az OKÁT nem ismerik, így aztán nem tudnak a párok mit kezdeni vele. Sőt, mivel mindketten tudják, és egyet is értenek vele, már előre tartanak tőle. Nem ritkán tényleg bekövetkezik, hogy ilyen időtájt telik be a pohár. Ha tüzetesebben megvizsgálunk egy átlagos házasságot (ugye ilyen nincs, ezt mindenki kikéri magának, hiszen ő nem átlagos), azt figyelhetjük meg, hogy ez alatt az idő alatt jócskán felgyülemlenek a kölcsönös sérelmek.
Van még egy érdekes dolog: erre az időre a párok nagyjából megszerezték azokat a javakat, amikért váll-vállvetve kellett küzdeni. Elfogytak a közös ellenségek, a környezetükben nagyjából jól boldogulnak, így időt szakíthatnak arra is, hogy az időközben a pár által ejtett sebeket megtorolják.
Nemritkán lehet látni, hogyha a külső környezet erős nyomást gyakorol a párokra, jobban összetartanak, és jobban tolerálják egymás gyarlóságait.
Egyszerűbben fogalmazva, amikor béke és rend van a falakon kívül, a rendcsinálás áthelyeződik a családi területre.
"Most már nem tudom elnézni, hogy…"
"Elegem van abból, hogy…"
"Eddig tűrtem, de…"
A közvetlen okokat mindkét fél láthatja, hiszen már évek óta tűri, elnézi, de a TÉNYLEGES MIÉRT elkerüli még a tüzetes szemlélő figyelmét is.
A valósághoz talán inkább az áll közelebb, hogy SENKI NEM TANÍTOTTA MEG, HOGY HOGYAN, ÉS MITŐL MŰKÖDIK ez a HÁZASSÁG-nak nevezett intézmény.
Amikor az ember még fiatal, bízik a szerelemben, szeretetben, a megbocsátásban, a türelemben, az erejében, a kitartásában, az állhatatosságában, a tisztességében, a neveltetésében. Bízik abban, hogy ő majd jobban fogja csinálni, mint a szülei — tisztelet a kivételes szülőknek — hiszen látta, hogy otthon azért nem volt minden fenékig tejfel.
Ám amikor mindezek az értékek felmorzsolódnak a mindennapos kis csörtékben, és elfogy a szeretet muníció, nincs mibe kapaszkodni.
Tényleg nem értjük, hogy mi történt a párunkkal, most miért olyan.
Ha férj:
Már nem hoz virágot, nem udvarol, már régen nem becéz. Nem visz el egy moziba, nem szól haza, ha később jön, és a meló fontosabb neki, mint a család. Meg a haverok. Sosincs itthon.
Ha feleség:
Már nem törődik annyira, hogy hogyan néz ki, nem kíváncsi a munkámra, nem nézi el szó nélkül, ha elmegyek a haverokkal tényleg csak két sörre, és 9 után jövök haza. Elhúzza az arcát, ha borostás a képem, netán sörszagom van. Már nem szeret olyan odaadóan, és legtöbbször van valami oka, hogy ne szeressen. Fáradt, ideges, nyúzott, gond van a gyerekkel, gond van bent a melóhelyen, stb.
De nézzük, hogyan is lehetne megfogalmazni, mi is a házasság? Tegyünk egy próbát, és nézzük, hátha ez jobban fest:
Egy olyan társulás, amelyet szabad akaratból hoztak létre, s amelyben a felek nem ártanak egymásnak. Nincsenek egymás előtt titkaik, nem tartanak vissza egymás elől semmit, nincs takargatnivalójuk. Mindennap tesznek azért, hogy ez a társulás fennmaradjon. Kölcsönösen tesznek azért, hogy egyénenként és családként boldogok legyenek. Mindezt a tagok védelmére és boldogulására.
Az nem lehet, hogy ne lehessen megjavítani. Ha az ember igazán javítani akar, csak az akarata és egy helyes eszköz kell hozzá.
Talán lehet tenni valamit a dologgal kapcsolatban! Töltse ki ingyenes tesztünket, kapja meg a személyes kiértékelést, és vele együtt a személyre szabott programját, amivel megjavíthatja házasságát, családi életét.